A 4. csoport a városközponttól távolabb elhelyezkedő, ’70-’80 években épült, hagyományos 10 emeletes panelházak problémáit vizsgálja. A lakótelepek legkritikusabb pontjai a laikusok számára is világosak: a lakóterület szűkössége, a sokszor javíthatatlan kivitelezési hibák, az energiapazarlás, a rossz építészeti megoldások, a közösségi terek hiánya és a panelházak esztétikája egyáltalán nem teszi vonzó élettérré a lakótömböket. Az épületek és a környezet romlása pedig maga után vonja a lakók elszegényedését, akik az ingatlanok elértéktelenedésével párhuzamosan egyre kisebb esélyt kapnak a továbblépésre.  Az építészek és szociológusok közös munkájából születő rehabilitáció célja, hogy feloldja a környékre jellemző tipikus demográfiai és mobilitási mintázatokat, megakadályozza az épített környezet romlását és ezen keresztül az itt élő társadalmi rétegek lecsúszását, azaz olyan konstrukciót kívánnak kidolgozni, amelyek státusznövelő hatással bírnak az épületekre és a lakókra egyaránt.