A középosztály lakásproblémáit az 1950-60-as években épült XX. kerületi Gubacsi lakótelepen vizsgáljuk. A kiválasztott terület első ránézésre nem szolgál rá a krízis zóna címre, de az építészeti és szociológiai vonatkozások tekintetében jó terep a vizsgálódásra. Az elsőre rendezettnek tűnő épületek rossz elosztású lakásokat takarnak és kevés – vagy szinte semmilyen – lehetőséget kínálnak a közösségi együttlétre. A házak környezete is jóval több lehetőséget rejt magában, mint amennyit jelenleg kihoznak belőle.